2012. április 13., péntek

A rendíthetetlen lovas-szabirok 3.) Törzs- és helynevek

 

A besenyő invázió idején 850 körül a Dentu-Magyariát képező szabirság még egyszer kettészakadt.  A Kubán-Kaukázus-Don-torkolat vidékén élők egy része visszatért eredeti hazájába a Kur-vidékére, (ezek még száz esztendő múltán is,950 körül követeket cseréltek a Kárpát-medencébe költözött magyar törzsekkel).






A Dnyeper és Donec régiókban lakó része pedig nyugat felé, a Dnyeperen túlra hátrált. Ez a rész három teljes (Megyer, Tarján, Jenő) és egy - valószínűleg kettészakadt- csonka törzs (Gyarmat) volt, amely aztán később "Leved" kende, ugyancsak csonkán maradt nem-onugor törzsével egyesült, mert a Gyarmat törzs feje valószínűleg a Kur-vidékre visszatérő részleggel maradt, éppúgy, mint "Leved" is. A két egyesült törzs aztán új kánt választ (Eleud). Ehhez a négy törzshöz csatlakozott a három "lebediai" törzs, a Kéri, a Keszi és a csonka Kürt.

Az Anonymus által leírt Magyarország


Padányi nagy energiát fordít arra, hogy bizonyítsa, a honfoglaló törzsek közül a többség, és a vezértörzs szabir eredetű. Szerinte (Zárójelben a törzsfő neve):

Szabir törzsek:
Megyer (Álmos, halála után Árpád)
Kürt-Gyarmat (Eleud kende, a Kürt esetleg kők-türk))
Tarján (Ond)
Jenő (Tas)

Onogur törzsek:
Nyék (Árpád, a törzs vezetését anyai örökségként szerzi meg, Álmos halála után Levente)
Kéri (Huba)
Keszi – gyulák törzse (?) (Töhötöm, Honfoglalás után Tétény))

Érvelése alapvetően az általa „lemodellezett” Lebedia:onogur határőrvidék/Dentu-moger:független szabir állam -  kettős, de egyidejű létezésén alapszik, ha ez a „modell” igaz, akkor ebből valóban levezethető, hogy a törzsek többsége szabir. (A továbbiakban néhány gondolat erejéig eltérünk Padányi kommentálásától.)

A törzsek fő szálláshelyeire kevés és ellentmondó adat van.
Az egyik rendszerezési elképzelés.
Furcsa történeti tény, hogy a törzseink neveit – ellentétben a törzsfőkkel, avagy a „kapitányok” neveivel - sem Anonymus, sem a későbbi krónikások nem sorolták fel, azokról csak „Bíborbanszületett” leírásából tudunk A törzsek biztosan léteztek, hiszen a velük alkotott helynevek (amelyek nem a törzs fő szálláshelyén vannak, hanem pont-hogy máshol, ahol információtartalommal bír ez a környezet számára) nagyjából azonos számban megtalálhatóak a Kárpát-medencében. (Török Sándor 1982-ben 27 Nyék, 38 Megyer, 19 Kürt, 18 Gyarmat, 27 Tarján, 24 Jenő, 51 Kér, 47 Keszi törzshöz kapcsolható helynevet dolgozott fel.) De furcsaságok azért vannak a képben. Először is mikor történt a törzsek betelepedése. Az (árpádi)   hon(vissza)foglalás után egy-két évszázaddal a törzsek neve már nem is különösebben fontos, ez arra utal, hogy jóval korábbi a történet. A Kürt és a Gyarmat mindig önállóan szerepelnek a névadásban, együtt soha, vagyis a betelepülés előbb lehetett, mint e törzsek nagy vérvesztesége...

Mindezek arra utalnak, hogy a honvisszafoglalás nem teljesen úgy zajlott, ahogyan a „kánon” leírja, az avarok már 567-ben, a magyarok 670-ben (László Gyula griffes-indás népe) megjelenhettek itt, vagy még korábban. A segédnépek közül (Z. Tóth Csaba: Népnevek a Kárpát-medence helyneveiben c. feldolgozása alapján) leggyakoribb – természetesen a „Magyar”, és a törzs-és vezérnevek után – a „Besenyő” és a „Kun” elemű összetétel, 21-21.  

A szabir eredetre utaló helynevek száma 5-10 körül van, ami megelőzi a „Varsány”-t, „Böszörmény”-t, „Várkony”-t, stb. Szabirra utal a „Szovárd”, „Szövérd”, „Szovát(a)”, „Szalárd”, esetleg (ha nem szláv eredetű): „Sobor”, „Zabar”, „Zobor”, „Szabar”. Szabirra utal a „Kabir” is. Ha a szabir önálló törzsként/segédnépként szerepelt a helynevek kialakulásakor, akkor ez azt jelenti, hogy a vérszerződés elött vagyunk, amikor a néppé ötvoződés még nem történt meg.

Hasonló módon – bár „Onogur” összetevőjű helynevet hiába keresnénkJ -  van 8 „Tarna”, 5 „Ugra”, 6 „Nándor”, ezek török-bolgár eredetre utalnak. Egyebek mellett vannak „Kazár” (7), ill. barszil (finn-ugor?) eredetre utaló „Bercel” összetételű helyneveink is.

A Kárpát-medencében a teljes földrajzi és helynévanyag Árpádék bejövetelekor nemcsak zömében magyar volt - egyetlen településnevet sem vettek át a bejövők sem a rómaiaktól, sem a nem magyar nyelvűektől (a vizek neve kivétel) -, hanem egyben teljesen meggyökeresedett is, ezen ősi nevek csak azért maradhattak meg a századok, ezredek során, mert az őstelepes földműves köznépnép is megmaradt. Tehát a folytonosság legékesebb tanúi. (A folytonosság bizonyítékai még pl. a VIII–X. századi nyugat-európai forrásokban -főleg a német nyelvterület kolostori névjegyzékeiben - előforduló mintegy 60 Ungarus, Hungaer, Hunger, Hungarius, Onger, Wanger személynév.

A magyarok és a csatlakozott népek törzsneveit viselő települések a fejedelmi,dukátusi és határvédelmi területeken a legsűrűbbek.
(Forrás:Wikipédia)

Visszatérve Padányihoz, ő az alábbiakban látja elmélete („modellje”) hasznosságát.

Megmagyarázza a "vérszerződést", amely e nélkül kissé naiv. Megmagyarázza a két különböző nyelvet beszélő honfoglalókat. Megmagyarázza perzsa kultúr anyagunkat, meg magyarázza Konstantinos Pbrphyrogenitos ellentmondó feljegyzéseit, megmagyarázza krónikánk szövegeit. Megmagyarázza Evilathot és a kovarezmi feleséget és igazolja Bartucz antropológiai összesítését.

Megmagyarázza, hogy miért kellett a kazároknak az Alsó-Don Meotisszal szembeni vonalát 834-ben egy erődrendszerrel megerősíteni. Megmagyarázza Vernadskynak azt az állítását, hogy Kievet Álmos építtette 840-ben. Megvilágítja Dentu-Magyaria "Magyaria" nevét, megmagyarázza, hogy miért volt az, hogy őseink egykoron "non Turcae, sed Sabartoeasphali dicebantur" és megmagyarázza, hogy a "Magyar" elnevezés olyan gyakran előfordul a Kaukázustól délre elterült egykori Szabiriában.

Dentu-Magyaria független szabir állam. Lebedia kazár főuralom alatt álló onogur határőrvidék. A két nép fajilag is, nyelvileg is különbözik, csak egyben azonosak, mind a kettő turáni. Dentu-Magyariát az Abaszida imperializmus arab nyomása elől ideszoruló szabirok alapítják, mégpedig a kazároktól függetlenül, és azalatt a másfél évszázad alatt, amíg fennáll, soha kazár fennhatóság alatt nincs. Ellenkezőleg, a kazár birodalom hadilábon áll velük. Dentu-Magyaria hadereje nem szolgál a kazár hadseregben. Dentu-Magyaria hadereje önálló háborúkat vív, 839-ben az Aldunánál, 860-ban Krímben, 862-ben a Kárpát-medencében, amint erről Hinkmár érsek értesít. Ennek a politikai képletnek a vezető törzse a Megyer-törzs, ettől veszi a nevét Dentu-Magyaria, és ennek fejedelme az ország utolsó évtizedeiben Ügek fia Álmos.

A "kabar" szó nem népnév, hanem megjelölés, ami annyit jelent, mint elégedetlen, zúgolódó, háborgó, lázadozó, zavart okozó. A szó ősi szumir gyökről ("háb") származik, ókori babiloni forrásokban Kr. e. 1100 körül jelenik meg, az Egyiptomból kiűzött u. n. hikszoszok Szíriában és a mai Palesztina területén kódorgó, rablóhadjáratokat végrehajtó, turbulens kötelékeit; a felbomló hikszosz haderő csavargó egységeit hívják ezek a források "habiru”-knak. A szó, amint látni fogjuk, asszírok közvetítésével belekerül a szabir nyelvbe és a magyar "háború", "háborgó", "habar", "kavar" szavak formájában mind a mai napig megvan a fenti jelentéstartalommal. Háb (szum.) "habir" (babil., asszír), "kabar" (szabir), háború, habar; kavar (megy) ugyanazon szócsoport. Kazárokra vonatkozó forrásokban ezt a szót nem találtam (15), s ha ez a negatívum jelent valamit, a "kabar" megjelölést szabirok adták ezeknek a lázadó törzseknek.

Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig sabartoi asphaloi-nak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre – rója föl a nagytudású császár.

Feszty Árpád
(folyt. köv.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése