Magyarok a Kaukázusban

Babirák Hajnalka:


Az Uráltól délre eső területeken élő magyarság a besenyő támadások következtében részben nyugati, részben déli irányban, a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger között elterülő vidékre, a Kuma és a Terek folyó vidékére költözött. A 4. században és az 5. század elején jelennek meg az onogur kötelékben lévő magyarok a Kaukázus északi lejtőihez simuló síkságon, a Meótisz vidékén nagyobb tömegekben és zárt egységben. Határaik lenyúltak a Kaszpi-tengerig, hatalmukban tartották a Kuma és Kubany folyók síkságát, sőt megszállták a Kaukázus lejtőit is.

Tovább “Magyarok a Kaukázusban”

Alánia maradéka

  A keleti mediterránokhoz sorolható Pontuszi mediterrán „oly fontos” szerepet játszik Délkelet-Európa rassztörténetében – jegyzi meg A Föld népei (Kiszely I.), megemlítve azt is, hogy gyakran korai Nordikusokkal keveredve fordul elő. Ehhez képest/vagy ennek ellenére az Árpád-kori magyar típus-összetételben a „különböző mediterránok” aránya csak mintegy 6 %-ot tett ki, és ma sem sokkal több, ezen belül a kunoknál és a jászoknál 15 % (Csík-megyében 8-10 %).   

Tovább “Alánia maradéka”