Eltűnt világok nyomában Várkonyi Nándorral - 2. (genetika*1)

Atlasz, Poszeidónia első királya*2)

Nemcsak egy gyilkost tud a fogkeféje, vagy némi használható DNS-nyom lebuktatni (vagy éppen egy ártatlanul elítéltet felmentetni). A lélekharang/lélekmadár már rég nem szól, meg sincs már, de a DNS beszél, beszél, beszél…persze egy olyan nyelven, amit előbb meg kell fejteni. 

Benépesülés Délről – Lemúria

Lemúria még Atlantisznál is homályosabb elsüllyedt világ, hiába, erről nem írt Platón…Szerintünk is (a Sziriátban pontosan le van írva hol) az Indiai-óceánban lehetett. (Igaz az alternatív szerzők többsége a Csendes-óceánban helyezné el, Mu és Lemúria ilyen értelemben kezd összeolvadni az emberiség mai emlékezetében.)

Bármennyire is homályos már e témában az ősemlékezet, nagyjából egyetértés uralkodik alternatív körökben azzal kapcsolatban, hogy milyen szellemi hatása volt/lehetett Lemúriának.  Ezt V. N. a dravida népek kapcsán fejti ki: majdnem tisztán szellemi, metafizikai emelkedettség,, amelynek méltó utóda a ma ismert hindi kultúra.

Néhány furcsa haplocsoport területi eloszlás Eurázsiában

Az itt megemlített haplocsoportok (is) a történelmi kort jóval megelőzően keletkeztek, sőt jóval a népek, ill. nyelvek kialakulásának kezdete előtt. Mai elterjedtségük, területenkénti eltérő frekvenciájuk alapján azonban lehet hipotézist felállítani terjedésük (ami egykori embercsoportok – hordák - mozgásának, vándorlások következménye) irányairól, sőt időben is el lehet helyezni ezeket, mivel a mutációk keletkezése bizonyos törvényszerűségek alapján történik. 

Tudományos analízis ezeket szigorú kládokba rendezi, ezt a tudósok el is végezték, ugyanakkor a genetika (hasonlóan a nyelvtudományhoz) csak segédtudománya a történelemnek, az adatok értelmezése a történész szakma feladata.

Az egyes kládok - mutációk révén - egymásból történő keletkezését fa-szerkezet formában szokás ábrázolni, ebből jól látható, hogy az F hg-ből ered a K-hg, és abból a P-hg, majd a P-hg-ből a Q- és az-R hg. Ahogy a fa ágai elágaznak, ugyanúgy ezek az egymásból létrejött hg-k tovább oszolnak szub-kládokra, amelyek szintén tovább osztódnak és így tovább.

 

Az R-hg is további szub-kládokra oszlott ezen a módon és két főbb elágazása különösen elterjedt Eurázsiában, az R1a és az R1b. Csakhogy ezen két ág  frekvenciája egymáshoz képest ellentétes irányban változva fedi le Eurázsiát, mintha két végpontból indulnának. 

Ez különösen a fiatalabbnál, az R1b-nél jellegzetes, ahol a legmagasabb frekvenciák gyakorlatilag az ókorban kelta lakosságú területeken vannak ma is, és ezen belül is az Atlanti-óceán közvetlen közelében k.b. 90 %, vagy egyes helyeken afölötti. 

Ahogy megyünk kelet-, majd dél-felé, eléggé jellegzetes a frekvencia csökkenés, bár kisebb, másodlagos géncentrumok egészen távol is kialakultak, ahol azért 30 % fölé nem nagyon megy a frekvencia: hazarák Afganisztánban, baskírok az egykor volgai bolgárok területén, stb.

 

Ennél is nagyobb fejtörést okozott a tudósoknak, hogy a nyugat-szaharai övezetben szintén van egy R1b gócpont, pont azon a részen, amiről elég sok furcsa legenda származik, vagy különleges folklórral rendelkező népek, törzsek lakják. (Amazigh-terület)

Az R1a klád frekvencia térképe kevésbé egyértelmű, mivel ennek a géncsoportnak három nagy centruma is van: Kelet-Európa, Közép-Ázsia és India. Ez lehet attól is, hogy ez az ág keletkezett korábban (különböző hipotézisek szerint kb. 6000 évvel korábban keletkezett az R1b-nél). Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a Legmagasabb frekvenciák Indiában vannak Nyugat-Bengál, Uttar-Prades államokban 70 % körüli, Bihar állam bráhminjai között 60 %, igaz a tadzsik-kirgíz népek is dobogósak.

Összességében ilyen az R-haplo eloszlása a  Földön (Amerikának az észak-keleti részében nagyobb a frekvencia, talán ez volt legközelebb Atlantiszhoz):

 

Tanulságos arra is vetni egy pillantást, hogy az R1a „ősei”, szülő-kládjai hol mutathatók ki nagyobb számban. Az F, és a K hg-ok Dél-Ázsia-iak, bár az L-lel egyetemben, - talán mivel igen régen kialakult gének – ezért legnagyobb frekvenciájuk semigen haladja meg 10 %-ot. (Pakisztán 10 % F-hg.) Egy nagy kiugró érték azért van: ausztrál őslakosok között a K-hg meghaladja az 50 %-ot. *3)

Ha létezett Lemúria és Atlantisz ezek a furcsaságok magyarázattá állnak össze, bár akkor egy újabb rejtélyt is meg kellene fejteni: hogyan jutottak el a lemúriaiak Atlantiszba? V. N. szerint szárazföldi úton, az Ádeni-öblön keresztül.

Egyéként a szintén óriási területen elterjedt J-haplo frekvenciája is csökken délről északra haladva. Sokotra szigetén, (Jementől délre) közel 100 % a J*(ami a J csoport ősi formája).  A J, elterjedésének északi határa pedig nagyjából a szőlőművelés határvonala.  (Érdekesség, hogy Jacques Hébert francia kutató már itt kereste Atlantiszt, és Socotrá-t már egy maradvány szigetnek tartotta, valamit – amit Lemúriának hívunk -  megsejthetett.) A J-haplo frekvencia-térképe:

*1) A DNS-tesztek alapján nagyjából huszonöt év óta a mainstream tudomány azon a nézeten van, hogy a mai emberiség Afrikából származik. Afrikából több hullámban indult népvándorlás. A legutolsó és egyben legnagyobb, amelyből csaknem a teljes mai emberiség származik, úgy 60 000 évvel ezelőtt volt. (Ma már kezdik elfogadni, hogy neander-völgyi ill. gyenyiszovói géneket - amelyek Afrikában sosem voltak- is tartalmazunk ..)

Az Y nemi kromoszómában található DNS-ben (angol: DNA deoxyribonucleic acid) kialakult mutációkat haplocsoportokba történő besorolással lehet elemezni . Ezek a haplocsoportok fa-struktúrát alkotnak (kládok). Ismert, hogy átlagosan milyen időintervallumban jön létre mutáció a DNS-ben, így a különbségek alapján meg lehet határozni, hogy mikor válhatott ketté két populáció, és mikor volt még közös az ősük.

Az Y-kromoszóma ugyanis az addig a leszármazási vonalban létrejött mutációkkal együtt apáról-fiúra öröklődik, így segítségével visszakövethető és megállapítható, hogy azok, akik ezeket a mutációt hordozzák férfi-ágon egy adott közös őstől származnak. Ezeket az adatokat népesség-genetikai adatokkal összevetve következtetni lehet embercsoportok vándorlási irányaira, elterjedtégére (frekvencia-analízis).

*2) Poszeidónia (Atlantisz) első királyáról viszonylag keveset tudunk. Ez a 60 tonnás víz-alatti szobra egy női Atlasz-titánt jelenít meg, egyszerre primordiális és posztmodern – és talán ez esetben kivételesen jogosan, - ugyanis Atlaszt éppen lányai vésték kitörőlhetelenül a mítoszok kőzetébe…

 

Alkotó: Jason de Caires Taylor, hely: Bahama szgt-ek. (közelében a tenger mélyén felfedezett  „Bimini Road”—lelet természetesen a „tiltott régészet” tárgyi bizonyítéka Atlantisz létezésére.)

*3) A K-haplo gyakori Dél-Kelet-Ázsiában (Vietnám és déli környéke), ahol szintén keresnek az alternatívok egy elsüllyedt földrészt: Sundland néven.

A P-haplo egyes altáji-török népek között elég gyakori, de Kelet-Indiában is 19 %.

A Q-haplo Amerika őslakói között 50-90 %, Ázsia egykori íjfeszítő népei (szkítáktól a kunokig) által lakott területeken ma is 25-50 %.

Itt teszünk említést az eddig megnevezett haplók magyar értékeiről. A magyar családnevű és az ismert családtörténet szerint a török kiűzésekor Magyarországon élők leszármazottai körében

• R1a 25,1 %,
• R1b 19,6 %
• J 14,6 %  

( Forrás )