Rejtelmes sziget

 

Csontváry Titokzatos Sziget c. festménye 1977-ben bukkant fel. A Castellammare-i képeinek hangulata, a világító éjjeleké, sugárzik belőle. A máshonnan is ismerős 2-3 fős kis csoportok furcsa táncoló-zenélő figurái egy kulisszaszerú, színpadi térségben. Ezt látjuk elsőre, de a kép maga, ahogy azt már megszoktuk, valami egészen másról mesél nekünk..

Tovább “Rejtelmes sziget”

Hajójárat a távolba (A Bolond)

Szerintünk az esztétika-elméletnek a karnevállal foglalkozó része az egyik legfurcsább, legérdekesebb fejezete. (Kép:Savaria Történelmi Karnevál)

Tovább “Hajójárat a távolba (A Bolond)”

Mi az ösztön?

 

Ki a kocsihajtó?   "a teljességre-vágyás neve Erós" Platón A bajok szvsz akkor kezdődtek, amikor a filozófia, e nemes stúdium, felemelte a magasba, magához, a filozófiai témák közé, és disputa tárgyává tette az ösztön fogalmát. Azóta szvsz nem igazán tudjuk, hogy mi az ösztön, (a psziché analizálásán kívül) mit is kéne vele kezdeni, ha egyáltalán, és kettévált az emberi és az állati variánsa.

Tovább “Mi az ösztön?”

A tulajdonságok nélküli ember – és a Musil-i esszé

Törless? Achilles? Ulrich?

"Nem gondolkodni kell. - Látni. A dolgok maguktól értelmeződnek"

(Hamvas Béla)

Az esszé műfaját nem ismerték az antikvitásban, így egy modern-újkori képződményről beszélhetünk Montaigne (1580) óta. Az értekező próza volt az előzménye, ma is közeli rokona, de az még közelebb állt/áll a (tudományos-vallásos) egy-igazság világképhez.

Tovább “A tulajdonságok nélküli ember – és a Musil-i esszé”

Pszeudomorfózis előtt? – a fausti embertől a wishfull thinkingig (2/2)

A próféta

Ha létezik megosztó filozófus karakter, akkor Spengler ízig-vérig az volt. Valamennyien élni akarunk, ez a magasrendű létezésnek is elsőszámú parancsa, a faj fenntartása mellett. Spengler tételei tulajdonképpen „csak” a komfort-zónánkba zavartak bele („úgy nem fogsz tudni élni már, ahogy eddig éltél”), de ez is elég volt, hogy a nevezetes Kübler-Ross skála szerinti elhatárolódás beinduljon.

Tovább “Pszeudomorfózis előtt? – a fausti embertől a wishfull thinkingig (2/2)”

Pszeudomorfózis előtt? – a fausti embertől a wishfull thinkingig (1/2)

Joseph-Noël Sylvestre: A barbárok elfoglalják Rómát.

„A jövendő eseményei előre vetítik árnyukat”

Goethe

Néha az ember újraolvas könyveket,általában azért, mert a befogadói élmény valahogy lezáratlan maradt, a szöveg örökül hagyott valami kínzó nyugtalanságot, eldöntetlen kételyt, ami nem hagy nyugodni. Így jártam én is Oswald Spengler száz éves könyvével, „A Nyugat alkonyá”-val.

Tovább “Pszeudomorfózis előtt? – a fausti embertől a wishfull thinkingig (1/2)”

Eltűnt világok nyomában Várkonyi Nándorral - 2. (genetika*1)

Atlasz, Poszeidónia első királya*2)

Nemcsak egy gyilkost tud a fogkeféje, vagy némi használható DNS-nyom lebuktatni (vagy éppen egy ártatlanul elítéltet felmentetni). A lélekharang/lélekmadár már rég nem szól, meg sincs már, de a DNS beszél, beszél, beszél…persze egy olyan nyelven, amit előbb meg kell fejteni. 

Tovább “Eltűnt világok nyomában Várkonyi Nándorral - 2. (genetika*1)”