Mi az ösztön?

 

Ki a kocsihajtó?   "a teljességre-vágyás neve Erós" Platón A bajok szvsz akkor kezdődtek, amikor a filozófia, e nemes stúdium, felemelte a magasba, magához, a filozófiai témák közé, és disputa tárgyává tette az ösztön fogalmát. Azóta szvsz nem igazán tudjuk, hogy mi az ösztön, (a psziché analizálásán kívül) mit is kéne vele kezdeni, ha egyáltalán, és kettévált az emberi és az állati variánsa. Pontosítva beszédmóddá, nyelvi játékká, metaforává vált az ösztön fogalma napjainkra, bármit jelenthet, ami nem tudatos. Nagyon úgy tűnik, hogy „az, ami az állat az emberben” – ez a filozófiának kevés…Pedig, lehet, meg kéne alapítani egy olyan filozófiai irányzatot, miszerint „amit nem lehet megmagyarázni, azt gyakorolni kell”…:’D Azt már a görögök észrevették, hogy két nagy (ösztön helyett istenségben gondolkoztak) ellentétes hatás hozza létre létünk kereteit: Erós (aki Dionüszosszal valami mély belső kapcsolatban van – vagy a Dionüszoszi kultuszt viszi tovább, általa inspirálódva ás kiterjesztve, – vagy egyszerűen Dionysos és Aphrodité gyermeke – vagy mindezek együtt) és Thanatos (Halál istene), aki viszont Hüpnosz (Álom istene) ikertestvére. (Erós többet jelentett akkor, mint később a modernitás felé haladva; A „korai görög felfogás szerint olyan princípium megszemélyesítője, amelynek a szerelem csak egyik összetevője. Eszerint Erós az az ösztön, vagy inkább vonzás, amely a világ létezését mozgásba hozta, az ős káoszból a kozmoszt, a rendezett világot megteremtette azáltal, hogy egymáshoz vezette az egymáshoz tartozókat, akár a csillagok rendje keletkezett ezáltal, akár az embereké. Himeros, a Vágy csak testvére volt, nem azonos vele.”….Gyakran ábrázolják tükörrel, „mert ő az, aki szembesíti az embereket önmagukkal, hogy megkíséreljék a valóságot az illúziótól, az igazit a talmitól, könnyen elillanótól elválasztani” / *1) Mindenesetre ez a görög világ mintegy idilli volt, a testvérek bár biztos rémisztően, de mégis egymással szoros kapcsolatban intézték az intéznivalókat közös tartaroszi palotájukban. És tényleg félünk az álom ikertestvérétől? A halál az élet része és eljön az ideje a születésnek és az elmúlásnak is (hogy azért egy másik kultúrkörből is idézzünk). A nagy Platón is volt annyira bölcs, hogy nem állította föl az ösztön kategóriáját, helyette a vágy, a kívánság és a léleknek a gondolkodással, ésszel szemben álló ereje alkották a megfelelő kategóriákat nála. Az ész és a vágy, vagy másképpen a lélek és a test lényegében ugyanazt akarják (az Istent), de az ész/lélek a meghatározó princípium. A lélek a platonikus elképzelés szerint uralja a testet, illetve a gondolkodás a vágyakat.*2) Nietzsche Nietzsche szerint azonban a test és lélek ugyanaz és a tradícióval ellentétben a test az, amely lökdösi, csalogatja a lelket. Az ösztön adja a vitális erőt, ebben az egész modernitás egyetért. Érdekesség, hogy a magyar gondolkodás is az ösztönt az ösztökével egy szóbokorban képezi, tehát egy quazi „külső” mozgatást tart alapértelmezésben az ösztön kapcsán meghatározónak (itt most a testet/vágyat tekintjük „külsőnek”, szemben a „belső” lélekkel/ésszel – a vágynak mindig van tárgya, tehát a KÜLvilághoz kapcsolódik logika alapján). Feltehetően ezen párhuzam akár elvezethet a „Nietzsche szkíta volt” aforizma-szerű hasonlathoz is.*3) N.-nél a metafizikai értékellentétek megkérdőjelezhetők (meg is kérdőjelezi őket), „a tudatos gondolkodás nagyrészt nem más, mint ösztönös tevékenység”, a hamis ítéletek életfokozó, életfenntartó jelentőségűek lehetnek, lemondani róluk az élet megtagadása volna, ez „életfeltételként vallott igazságnélküliség”. Nietzsche az akaratban elkülöníthetetlen együttesként fedezi fel az érzéseket és a gondolatot. Az akaratot az ösztön fogalmával lehet leírni, ösztönéletünk az akarat egy alapformájának kibontakoztatása. Az akarat egymással harcban álló ösztönök sokasága. N. tehát mindent az ösztönbe foglal bele. „Világunkban csupán ösztöneink realitása adott”. Leges-legfőbb ösztön a hatalom akarása. Freud Freud is hasonlóan N.-hez, az ösztönt tartja az ésszel szemben meghatározónak. Ő ezt tudatalatti szexuális ösztönnek (ez tk. az életösztön, amelynek energiája a libidó) nevezi, amellyel szemben a halálösztön az agresszió és pusztításvágy ösztöne.*3) Az ókori felfogással szemben a szexuális ösztön csak biológiai determináció, bár bármire irányulhat. Másik eltérés, hogy a görögöknél az agresszió-pusztításvágy nagy része lecsapódik Hádésznél, a hadistennél, míg a modern ember szorongó világának jobban megfelel, ha „belül”, a pszichéjében is szörnyeteget vél látni. Ráadásul Freud kettős csavarja szerint a paciens (a modern ember, avagy a bécsi polgár?) nem is tud, vagy csak igen hozzávetőleges dolgokat a tudatalattijában zajló folyamatokról. (A korábbi filozófiák szerint ezzel ellentétben az ember tud a benne működő értelemellenes/irracionális tényezőkről – hasonlóan pld. III. Richárdhoz: „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”) Tulajdonképpen két szex-ösztön van: a közvetlen szexuális ösztön és a céljában gátolt szexuális ösztön (a kettő keveredhet). Az előző nem más, mint az érzéki szerelem, melynek célja a közvetlen kielégülés. A céljában gátolt ösztön tk. az elfojtás, a szublimáció témaköre, de egyben a kultúra/kreativitás alapja is. A gátolt ösztönök – miután nem tudnak ”kisülni”, fokozatosan funkcionális előnyre tesznek szert, tk. mint valami hidraulikus rendszerben megnő a nyomásuk. Ha az elfojtás/gátlás (vagyis átirányítás kulturális célokra) nem sikerül, az neurózishoz vezet. A szexuális ösztönök elfojtása történetileg olyan sikeres volt, állítja Freud, hogy már eltűnőben vannak. Napjaink Jelenkor filozofáló rétegcsoportjaiban tovább bomlik a személyiség és ösztönvilága témájában egyáltalán még megfigyelhető tény-adalék. A mai mainstreamek persze belső tárgyiasultságokat keresnek, hiszen az olyan objektív.*5) A szubjektum, az „elme”, a képzelet, az emlékezet, a gondolkodás tele van objektíven - tudattól függetlenül viselkedő töredékekkel. Ezek emléknyomok, vágy-, álom-, remény- és rémképek, lelki törések, erkölcsi sebek; de ide tartoznak a bevésődött tapasztalatok+ösztön-mintázatok is. Ezek a dolgok „tárgyiasulva viselkednek” a pszichében. Persze a tudomány be tudja ezeket skatulyázni: képek, szavak, fogalmak, készségek, késztetések, társadalmi/kulturális szerepek; de öntudat (főkapcsoló!), testkép, testérzet, zsigeri reakciók, szex is lehetnek. „ama belső tárgyiasságok megnevezése hovatovább szertári felirattá, sőt sírfelirattá válik: „fuimus Troes”. Már csak voltunk trójaiak. Már csak volt az a bizonyos „belső világ”, „önvalóság” „ Itt a digitális társadalom, a képek mögött „már nincs”/”jaj mindjárt nincs” valóság. Csak a kép a valóság, az a fránya objektív/tárgyias/megszokott valóság eltűnt. A digitális képi emlékezetnek nincs történeti kiterjedése, abszolút a jelen idő foglya. Eljött a szubjektum kiüresedésének és eldologiasodásának világ-ideje. Visszafejlődik a memória, a fantázia, sorvad a nyelv, a belső dialógus, a kapcsolattartás képessége, elsorvad a szerelem. A szubjektum titka, hogy nem lehet megfejteni, nem lehet a végére járni, azaz tárggyá, dologgá tenni. Csak akkor és annyira tárul fel, ha és amennyire kapcsolatba, dialógusba lépünk vele (saját szubjektumunkkal is). Íme, láss csodát! A materialista filozófia elégiát ír, könnyet hullajt a lélek titka és kiismerhetetlensége miatt. Persze, van azért hálózatok-paradigma, dialógus-ethosz és hasonlók. Ez hát a filozófiai ösztön-kutatás (és a közelmúlt 230 év progressziójának) nagy truválja: kommunikálj az ösztönnel, ez van. Ja, lehet, hogy már nincs…  És akkor az állatok A filozófusok szellemi görögtüze után térjünk vissza az állat az emberben motívumhoz. Megítélésünk szerint az emberi ösztön legfontosabb vonásai azonosak az állatokban megfigyeltekével. · Az ösztön mindig önző (ideértve a sajátként felismert utód védelmét és gondozását). (Megítélésünk szerint a csoport-ösztön is önző.) · Az ösztön általában csalhatatlan, de ha téved, akkor nagyot téved (mivel nem mérlegel). · Veleszületett, fajspecifikus és rögzült. · Inger váltja ki (ez lehet külső, vagy belső) · Lefutása a kiváltódás után megszakíthatatlan, nem tud késleltetni (ez az embernél lehet máshogy, lásd fentieket, de itt is tendencia, hogy az ösztön mindentől elvonatkoztat). · Előbbiből következik, hogy az eredmény „nem érdekli”, nincs visszacsatolás. · Az ösztön szoros kapcsolatban van az érzelemmel (az embernél különösen). · Az ösztön döntése (pld.: küzdj, vagy menekülj) azonnali, nem mérlegel. Eltérés, hogy az állati ösztön mindig kifelé irányul (ide értve a saját testet is). Az emberi világban az ösztön a személyiség dinamizmusát, kreatívitását, (vagy betegségét) IS; távolabbról nézve pedig az egész kultúrát eredményezi. Már Dionysos, amellett, hogy a zabolátlan életerő, az ösztöni lét és a vágyak kiélésének archetípusa, a színház, és az extázis ősatyja is. Az, hogy az ösztön milyen mértékben tartalmaz az egyed életében megtanult elemeket szvsz nyitott kérdés. Az embert még nem látott kutyakölyök nagyobb mértékben örül az ember látványának, mint a farkaskölyök, de ez a fajfejlődés során megtanult elem, amely öröklődővé vált. Nem ösztönt tanítunk a domesztikált állatoknak, hanem viselkedés-mintázatokat, amelyek – az ember esetéhez hasonlóan - de nem azonosan! - gátolhatják náluk egyes ösztönök működését. Az oroszlánt nem lehet fűevésre szoktatni, igaz a gazdáját ösztönös örömmel fogadja (ha jó napja van). Csak annyi történik, hogy az állat új, kiváltó ingereket tanul meg, vagy a régiek küszöb-értéke magasabbra (vagy egészen magasra) kerül, de az ösztön változatlan.  * Az a felismerés, hogy az embernél a civilizáció gyengíti az ösztönvilágot, nagyon régi a filozófiában. Az ātmā (azaz a létforgatag) ugyan a kocsihajtót vakítja el, de a lovak rögtön megérzik: a hajtó máshol van. K. A. Jegyzetek:   1) Szilágyi János György: Erós, Dionysos, Thanatos - Ókori tárgyak a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményéből. 2)Platón a Phaidrosz c. dialógusban a lélek három eleméről ír: a két ló (a vágy, és az indulat) húzza szekeret, melyet a kocsihajtó ész irányít gyeplőjével, meglehetősen brutális módon. 3)Freud munkásága elején két ösztönfajtát különböztetett meg: a létfenntartás (énösztön) és a fajfenntartás (szexualitás) ösztönét . Freud a szexualitással szembeállította az énösztönt. Később azonban, ahogy különböző betegségekkel (pl. skizofrénia) és a narcizmussal kezdett foglalkozni, azt feltételezte, hogy a libidó (a szexuális vágy energiája) az énhez is kötődhet, megszállhatja az ént is (ennek megfelelően beszélhetünk énlibidóról és tárgylibidóról), vagyis az énösztön sem mentes a szexualitástól. 4) Az ösztön ingerlő valami, mely az embert, vagy állatot a természetnél fogva akaratán kivül indítja, vonja. Különösen 1) Külsőleg ingerlő eszköz, mely az embert, vagy oktalan állatot mozgásra nógatja, buzdítja. „Ösztön ellen rugdalózni mit ér.” (Zrinyi) 2) Belérzéki inger. Természet ösztöne, testi ösztön; nemi ösztön; állati ösztön. 3) Szélesebb átv. értelemben mindennemű erkölcsi inger, budítás. Tanulási ösztön. Nemesebb ösztöntől indítítva tenni valamit. Gyöke az erős nógatást jelentő űz. Az ösztökél: ösztökféle eszközzel szurkál. Átv.: erkölcsi erővel nógat, ingerel, buzdít. Szurkáló nógatás, űzés, tuszkolás. Gergely István Czuczor – 1867 A magyar nyelv szótára - 4. kötet - 1221. oldal https://books.google.hu/books?id=C1Q6AQAAMAAJ&pg=PA1221&dq=%C3%B6szt%C3%B6n&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwjhp6aX_sjnAhXJGewKHdL5AiIQuwUISDAE#v=onepage&q=%C3%B6szt%C3%B6n&f=false 5.) Szilágyi Ákos: A filozófia anatómiai teátruma – Egy alkonyi könyvről (Almási Miklós: Az ami benünk van: a lélek a digitális kor viharában.) c írása alapján A filozófia anatómiai teátruma - Szilágyi Ákos     További források: http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index59a2.html?option=com_tananyag&task=showElements&id_tananyag=16