Ki volt Mitra? (4)

 

A kép Uriel arkangyalt mutatja, de most nem róla lesz szó, hanem főleg a Halak és a Vízöntő csillagképek hatásairól, Mitra-Varuna kapcsán. Az arkangyal neve azonban minket nagyon emlékeztet Uranuszéra, aki Varuna egyik analógiája és a Vízöntő csillagkép egyik uralkodó bolygója.

Varuna a Marut-hegyen a nyugati irány őrzője volt. A Nyugatra pedig roppant jellemző Uriel néhány tulajdonsága (tetterő, rendszer-alkotó, döntéshozó képesség, béke (?), és különösen az anyagi gazdagság felhalmozása, értékelése.) De Urielt ezzel lezártuk, a Nyugatra még visszatérünk.

A Vízöntő-hatás (leegyszerűsítve)

Az időben mögöttünk álló korszakokat a 4-es szám jellemzi. Ez a szám földi: jellemzi a megvalósult, látható földi világot, a teret és a rendet. A négyesség nagyon általános a teremtett világban, a négy évszaktól egészen az elhunyt lelkének a 4. napon történő végleges távozásáig. Így nem csoda, hogy megjelenik a világkorszakokban is:





- Őskor (Rák, Ikrek), (ez a Satya, vagy Krita Yuga, majd a Treta, ezek azok a bzonyos arany..)

- Rézkor (Bika)

- Bronz-és Vaskor (Kos)

- Jelenkor (Halak)

Az emberiség valamennyi kozmikus távlatú mítoszában, vallásában legalábbis a vallás ezoterikus részében kidomborodó jelentősége van négy állatövi jegynek, illetve velük analóg szimbólumoknak. Ezek a Bika, az Oroszlán, a Skorpió és a Vízöntő. Jelentőségük a Vízöntőben összegződik. (A Skorpió Sasként/Sárkánykígyóként/Kígyóként, a Vízöntő Kerubként is ismert.)

A Bika az anyagias erők, az Oroszlán a teremtő, a Sas a felemelkedés vagy elbukás, végül a Kerub a hagyomány szerint az anyagi világtól való teljes szabadulás szimbóluma. (A Jelenések Könyve szerint ez utóbbi egy olyan lelkes állat, amelynek emberhez hasonló arca van.)

A védikus hagyományban a 25 920 évig tartó Nap-év valóban kétszer 4 szakaszra, leszálló és felszálló ágra van bontva, de itt a Nap-hónapok hossza jobban eltér, mint Babilon-Nyugaton. Előbbiben a Satya+Treta korszakok – ezek spirituálisak, ill. szellemiek - (a tk.-i „aranykor”) Kr. e. 3100-ig tartanak.

Ezt követi a Dwapara (energia) kor Kr. e. 700-ig, végül a Kali-yuga kétszer 1200 év és már túl vagyunk rajta (!). Ugyanakkor náluk is megvan az időszakadék, ami közel 2000 év. Számukra viszont nem központi a megváltás probléma-kör, ami miatt a Nyugat külön kezeli az Oroszlán korszakot (az Ember, az éntudat, az individualitás létrejötte, másképp a királyságé) és a Vízöntő korszakot (megmérettetés és aratás, másképp a Bolond/Majom/Fiú*1)).

Elöttünk áll tehát a Vízöntő, de ez kicsit más lesz, mint amik „belefértek” a négyességbe. A mitológiai idő rövidül a csillagászatihoz képest egészen addig, hogy a kor közepén „időszakadék” alakul ki (okkult felfogás alapján). Az események tehát felgyorsulnak.




Jelenleg a Halak világkorszakának végét már átszínezi a „ráömlő” Vízöntő-hatás, tehát mindkét korszak jellegzetességei megfigyelhetők.*2)

A Vízöntő jegynek két uralkodója is van. Az egyik a Szaturnusz, amelynek gátló korlátai ebben a jegyben kikristályosodott és összegyúlt tapasztalatpotenciák szinte robbanásszerű kisülése által omlanak le. Ezt a szerepet a Vízöntő másik uralkodója, az Uránusz teljesíti ki. A korszakra azonban a Neptunusz és a Plútó erős hatása is érvényes.

A Vízöntő tulajdonképpen a tudat és a létezés hullámszerű ingadozása a szaturnuszi légnemű és az uránuszi víznemű állapot között. Azt szokták mondani a Szaturnusz szomorú, az Uranusz cselekvő, aktív.

A Szaturnusz fizikai-anyagi hatást gyakorol, ő a karma és a koncentráció ura, egyben az Időé, a legfelsőbb beavató lépcsőfok a Mithrász-misztériumvallásban. Az aranykor istene, a spiritualitás őrzője.

A RigVedában található Varunától (ő Uranusz, a Tér - Ég és Föld - teremtője, aki csak a későbbiekben lett az Adityák Neptun-szerű főnoke,) félni kell, és nem szabad félvállról venni. Az Uranusz tk. megszünteti a tudat formáit (lásd pld. posztmodern), mozaik-töredékek összefüggéstelen részleteire hasítja őket, ugyanakkor a szellem szelleme, kreatv, újszerű, különc. Az Uranusz csak látszólag forradalmár, ő a status quo örök felbontója, nem mágikus, (hanem magnetikus,) nem érzelmes, érzékszervi ésszerűség nélküli, az új „Föld”-minőség létrehozója.

A Vízöntő paradox, kettős arcú, kardinális, légies, de fix, egyben vizes, elektromos-magnetikus jegy, amely a tudomány, a technika, a szociális érzékenység felhasználásával akarja átalakítani a világot. Fanatikusan hisz igazában, képtelen belátni tévedését, esetleg képmutató. A barátságot, a társas kapcsolatot mindennél jobban értékeli (11. Ház), mégis sokszor képtelen megfelelően kezelni azokat, így rideg, közönyös, magányos, esetleg perverz is lehet. Persze az is igaz, ha minden összejön, a meg-és felszabadulás élményét, és a zodiákus talán legmagasabb szintű kapcsolatát egy Vízöntő szülöttel lehet megélni.

Tehát kétszer is kettős természetű világkorszak megélői vagyunk egymás után: a Halak is kettős természetű, van egy fizikai, látható és egy rejtett természete. A kereszténység alapeszménye a szeretet, azonban materiálisan minden pont ez ellen történt. De a polgári-kapitalista korszak is kettős természetű: kizsákmányolók és kizsákmányoltak világára bontható. (Vagy vehetjük a kommunizmus-szocializmus eszköztárát is: az óriás Patyomkin-faluban minden a munkásosztály testi jólétéről szólt, a tényleges valóság pedig a pártelit dőzsölése és hatalmaskodása volt.)

De a Halakban volt legalább egy furcsa, állandó komunikáció/érintkezés a két ellenoldal között.*3) Az uralkodó bolygó a Neptunusz, aki viszont állandóan támaszkodhat a Jupiter felemelő hatására. A forradalmi lelkesedés, a gyönyörű liberális mesék, a csodálatos egyházi szentbeszédek mind jellemzői e világkorszaknak. A Neptunusz elrugaszkodást jelent a rögvalóságtól, az „abszolút valóság” jelenik meg célként legyen az akár Jézus mennyei birodalma, akár az örökké tartó (anyagi) fejlődés, melynek határa a csillagos ég, akár pedig a chiliasztikus egyenlőség-eszme.

A Neptunusz ugyanakkor a magasabb rendű érzékelés előtt is megnyithatja az utat, a misztikus extázis, a harci mámor és a tömeg-érzések előtt is. A magasabb-rendű összefüggések felismerése válságot okozhat (ami, mit mondjunk, állandó kisérője e világkorszak nagy-nagy szülöttjének: a Nyugatnak…) azonban Neptunusz megtalálja a biztonságot a káoszban. Az együttérzés, altruizmus, a gyógyítás, de az általánostól eltérő igazság felismerése és érvényesítése is neptunuszi-nyugati vonás.*4)

Míg tehát a Halakban természetes a kommunikáció/érintkezés/harc az ellenérdekű felek között, a Vízöntő önmagában egyszerre az angyal és a démon. Itt nincsenek olyan „felek”, akik beszélgethetnének, vitatkozhatnának, harcolhatnának egymással. A tét nem ez, hanem, hogy mi pusztul és mi jön helyette.

A Vízöntő világkorszakot azonban még nem ismerjük.*5) Olvasgathatjuk a Védánta által inspirált írásokat, de a kezdetektől már nagyon eltért a ma ismert világ. Lehet elemezni, (vagy tagadni,) hogy Mitrától mit vett át a kereszénység, ezeket az elemzéseket azonban a Halak világkorszakban készítették. Ma úgy tűnik Mitra legutolsó szellemi utód-megtestesülései (inkarnációi) a Halakban maradnak, a Vízöntőben a kezdet és a vég Varunája várakozik.

De mindig hajnal elött legnagyobb a sötétség, és a dolgok sohasem teljesen fehérek, vagy feketék.




(folyt. köv.)




*1)

A Vízöntőt ősi, keleti asztrológiákban (de nem az indiaiban) nevezik Majomnak/Fiúnak. A Bolond valószínűleg későbbi (Tarot-alapú) analógia. Ezek az elnevezések azonban arra utalnak (és ez a nyugati értelmezésekben is itt-ott megjelenik), hogy a Vízöntőnek van egy rejtett oldala, pontosabban igazi arcát álarc takarhatja, ill. szellemével még ő maga sem tudja a lélek kifürkészhetetlen útját követni. De hát tudjuk, Mitra és Varuna titkait is misztériumok fedik…

Asztrológiai értelemben a „bolondságot” a Plútó viszi a Vízöntőbe.

A Plútó amúgy a természetes szívósság, a hatalomra törő akarat bolygója, s mint ilyen, valamilyen elképzelt tartományban negatív Fejedelem.

A Skorpióban „felfokozott Marsként” elementáris erővel képviseli a dualisztikusat és a választó attitűdöt. Ez is tehát egy duális bolygó, de nemcsak „röntgenszeme van” és fogékony az intúicióra, hanem – a Szaturnuszhoz hasonlóan – kivetít, projektál, vagyis tehát ítélkezik (pontosabban ítélkezik és azt végrehajtja), akár önmaga felett is. (A legenda szerint a skorpió tűzgyűrűbe kerülve önmagába mélyeszti halálos fullánkját.)

A Bolond topológiája, amelynek azért valljuk be, van egy bizonyos affinitása a „tudattalan” toposzához, nem is igazán itt a Skorpióban, hanem a Vízöntőben merül fel. A Vízöntőben mintha megszelídülne, talán hasonul az Uranuszhoz. (Van olyan asztrológiai nézet, miszerint a Bolond igazából az Uránusz sajátja és a Plútóé „csak” Boszorkány”…)

A Bolondnak azonban nem kell a kollektív jóváhagyás (mint Uranusz-Varunának pld.), örömét leli saját természetében, ezért bolond/vándor/művész/látnok/önmaga…És ezért válik a pszichológia talán legkedvencebb archetípusává.

A jungiánus pszichológus is végső soron ember, miért ne lehetnének kedvenc típusai? Pld. a peter pán szindrómás Puer Aeternus és Puer Aeterna. De nem biztos, hogy látja: voltaképpen ők a Vízöntő-kor egyik nagy alaptípusa.

Ilyen értelemben a híres Tarot-képen, a szakadék felé önelégült mosollyal táncolva közeledő Bolondot valóban nem fenyegeti veszély, ellntétben korábbi korszakok bolondjaival. Akiket ugyan tiszteltek, sőt még a Király is meghallgatta legkiválóbbjukat, de mégis áldozatnak tekinthetők is voltak (Icaros és tsa.-i). Óh, de az a világ (az építkező), hol van ma már…

Új világkorszakunkat a levegős Vízöntőt a „pillangó lelkületű barátságos megbízhatatlanság” éppúgy jellemezni fogja, mint az amatőr potenciális zsenialitás (a "dilettáns" csak altípusa a Bolondnak). Őket butaság lenne áldozatként felfogni így előre, ők a kívülmaradás hősei.

*2)

Pap Gábor rajza. „A Vízöntő Paradoxon ábrázolása. A Vízöntő ráfolyik a mellette lévő jegyekre így időszakadékot okozva, a túlsó felén az elvesztett idő mint időtöbblet jelenik meg, ez ábrázolva a Világ Tojás.”

https://maghon.weebly.com/blog-hun/apokalipszis-lovagjai

*3)

A „furcsa” alatt itt azt értjük, hogy ez a kommunikáció/érintkezés tartalmazhatja az antagonisztikus ellentétet, a másik elpusztításának vágyát is. A Halak-Neptunusz szerintünk nem annyira ködös és bizonytalan, (ahogy szokták gondolni), hanem inkább olyan harcos, aki egyszerre több szinten küzd, de a stratégiáját magába rejti. „Timeo Danaos et dona ferentes” - mondá Vergilius (félek a görögöktől, mégha ajéndékokat hoznak is).

*4)

A Halak világkorszakát, amelyet oly mélyen jellemeznek az együttműködés/versengés különböző szerepmodeljei, legbelül egy érzelmes/érzékeny/szentimentális Neptun (a felfokozó-kibővítő-teretadó Jupiterrel a háttérben) uralja. Lehet, a Neptunusz helyett kifejezőbb lett volna Dionysos (Dionüszos) nevet adni e planétának. Mindenesetre Neptun-Dionysos az érzékelés intenzitásáról tanít sokat, az extázistól a kétségbeesésig…Ezáltal megtanít több életet élni egyben, elfogadni a kihívásokat (kaland/káosz/új célok), de a magányt is.

Az álomvilág is lehet egy menekülési útvonal, ami a Neptunuszt nem feltétlenül fogja beszívni (elég jól bírja), de ez csak egyik csatája, ami még mindig jobban áll, mint a fegyverletétel. Hogy a Neptunusz sóvárgóvá tette az Embert? Valószínüleg igen. De nagy tettekre és teljesítményekre hívta el ezáltal. A feloldó jellegű transzcendentális a Vízöntő irányából nézve illúzió, amit csalódás fog követni. Ez a Neptunusz számára csak szintváltás, pontosabban egyik csatából a másikba átlépés.

A Neptunnak azt szokták felróni, hogy inkább navigál, sem mint átalakítaná a világot. Ez szerintünk egyoldalú, mi csatákat látunk a Naptunusz körül, persze részben a tudat és a lélek csatáit, amik nem láthatóak, ill. nem mindenki által tudottak. A neptuni ember inkább kaméleonnak mutatkozik, csakhogy győzhessen.

*5)

Szvsz a jelenkor többsége a Vízöntőt még elöttünk állónak gondolja, de nagyon közelinek. Az ezoterizmus egyik gyökerének számító teozófia szerint 2155 év a Kos és a Halak kora ciklusának időtartama, a Halak kora pedig Kr. e. 255-ben kezdődött, ezért a Vízöntő korának kezdete Kr. u. 1900.

Mivel a leglátványosabb társadalmi-gazdasági változások 1789-ben kezdődtek, vannak akik szerint már akkor elkezdődött. Érdekesen „rímel” ez utóbbi dátumra, hogy ezt 8 évvel megelőzően fedezték fel az Uránuszt (pontosabban újrafelfedezték, és először jöttek rá, hogy nem állócsillag, hanem bolygó). A védikus asztrológiában (amely kissé konzervatívabb, mint a nyugati) nincsis ilyen planéta.

Madame Blavatsky (teozófia) szerint, a felfedezésig az uranusz minőségek és tulajdonságok minden valószínűség szerint a „mindenkori” napistenben jelentek meg. Asztrológiai értelemben a Nap bármely bolygóval „képes” együttállni, tehát bármelyikük hatását felerősítheti. Valószínűleg ezért tapasztalható a mitológiában az a furcsa, ismétlődő jelenség, hogy sok isten napistenként lép színre (pl. Mitra is), majd idővel megjelenik mellette egy „igazi” napisten.

A Nap ugyanis abszolút pozitív, minden jónak és az életnek is forrása és ura, amihez képest bármilyen bírói szerep, vagy kreatív tulajdonság teljesen másodlagos. Ez a magyarázat azt is jelentené, hogy hosszabb mitológiai időszakokra az igazság „rangvesztése” finoman megjelenik. Hiszen a Nap az abszulút igazság, kiéget minden hamisat és rosszat, olyan ereje van, hogy a hétköznapi élet nem képes azzal felvenni a versenyt és nem képes annak megfelelően berendezkedni. Mitra egyik utódvallásában a Mithraizmusban pl. a legfelső beavatási szint a 7., a „Pater/Mitra” azaz Szaturnusz, és nem a Sol (Heliodromus), ő csak a 6. (a Luna csak az 5.)