2010. december 8., szerda

Utazások a múlt mélyébe - 1) Ősnép


Újtörökök (Isztambul)




Miben is áll a magyarság keleti jellege? A magyar nép európai jellegű nemcsak az egymást váltó számtalan magyar nemzedék, hanem már a genetikusok szerint is. De mégis részben vagy egészben Keletről érkezett, mint ahogy azt a krónikás hagyomány és a népi kultúra is tanúsítja.







A magyar történelmet leírók túlnyomó része szerint mi keleti nép vagyunk, keletről jöttünk. Nézzünk meg azonban például egy török arcot, aki –mint nép – hozzánk hasonlóan (?) Közép-Ázsiában keletkezett, majd elvándorolt Nyugat felé. Ez a mai újtörök (Isztambul) népesség, amely azonban alig tartalmaz valamit Közép-Ázsiából, viszont felismerhetőek benne a hettita és egyéb kelet-mediterrán komponensek.
Kelet-európaiak (magyarok nélkül)
De megnézhetünk egy közép-európai arcot is. Ha a magyarok nem lennének, ez az arc „így nézne ki”. Ebből a két képből talán lejön, hogy a Kárpát-medence és Közép-Ázsia közötti kapcsolatot igazából a magyarok jelentik. Nélkülünk Közép-Európa egészen más képet festene…

Persze lehetetlen feidézni 100, vagy 200 nemzedékkel ezelötti őseink arcképét – akár az akadémiai, akár az alternatív történetírás alapján. Erre tett kisérlet nélkül azonban
aligha lehet a keleti karaktert/beütést
- teljeskörűen - magyarázni. Azt, hogy mi teszi a "Kelet népé"-t...
A titokzatos ősnép
Pannónia (M. Naddeo)

Michelangelo Naddeo nyomdokain (de még említhetnénk számos szerzőt) a magyarság legősibb összetevői, akár antropológialag, akár nyelvészetileg szemlélve a kérdést, a Kárpát-medencében alakulhattak ki. A Kárpát-medence azonban természetesen része volt az ősi Agglutinia Civilizációnak.
A természetvallású, női istenségnek hódoló. agglutináló nyelvű ősnép az indo-európaiak Kr. e. 3000-re tehető megjelenése és hódítása elött virágzott (Kr.e. 6.-5. évezredtől).
"Csapott homlok,hosszú orr, markáns áll, mélyen ülő szemek, 'makákószerű' megjelenés. Ezzel a jelzővel illetik a Tarim-medencében talált múmiákat, a Selyemút kereskedőit, illetve a Kr. e 500 előtti időkben élő őseurópaiakat" (Michelangelo Naddeo).

A hasonlítási alap
 A rézkor, majd a bronzkor folyamán megnőtt a rövidfejűek (dolichokran)aránya Közép-Európában, miközben a hosszúfejű ős-mediteránok (brachyokrán) gyakorlatilag eltűntek. Ez az újonnan megjelent rövidfejű típus egyébként lényegében megfelel a mai alpi és kelet-balti típusoknak, sőt közeli rokona a Balkán irányában található dinárinak. Az alpi és balti egyébként erősen hasonlítanak egymásra (gyakorlatilag csak a színkomplekszióban különböznek), így a mai egyetemi jegyzetek "alpidok" néven együtt is tárgyalják a két típust, és egymást átfedő gyakorisággal dominálnak Európa középső sávjában és Észak-Kelet Európában.
Tarim-medencei múmiák
De vajon megfeleltethető-e az általunk keresett titokzatos ősnép ennek a bizonyos alpidok-típusnak? A rövidfejűség nyilván egyezik, az alpidok arca azonban kerek, míg a titokzatos  ősnépé homloknál  kiszélesedő, lefelé pedig hosszú. Mindkettőnek az orra arcba simuló, azonban az alpidoknak rövid, a titokzatos ősnépnek viszont hosszú. Az előbbi szemei távolülők és viszonylag kicsik, az utóbbinak szintén távolülők, de nagyok és mélyen-fekvők. Vagyis valami kapcsolat létezhetett a két típus között, de feltehetően eredetileg külön morfológiai típust képeztek.

Vagyis a rövidfejűek mindenütt élhettek már ezeken a tájakon, amikor egyszercsak megjelenhetett - nem tudjuk honnan, miképp, stb. - a kultúra-alkotó/hordozó, kicsit furcsa arcberendezésű népcsoport. A közvetlen környezetet alkotó Kárpát-medence-i alapnépesség azonban ideális lehetett, abból a szempontból, hogy e kultúrát átvegye, továbbfejlessze, majdan szétsugározza. 

A hosszúfejűség érdekes módon inkább a természeti/érintetlen népekre jellemző, a lelepedett/kevert népek körében általában növekvő tendenciát mutat a rövidfejűség (dolichokran). Mintahogy a rövidfejű titokzatos ősnép egyben Európa legelső magaskultúráját létrehozó/továbbító népe letelepedett életmódot folytathatott.

A kárpát-medencei ősnép volt az, aki elsőnek hagyta el a barlang biztonságát, és megkezdte a nyíltszínű települést. Feltalálták a kereket (első kocsi-leletek Kr.e. 2000-től), a földművelést. A dunai ember a kereskedelemre való termelését, már K. e. 5500-ban elkezdte. Ők hozták létre az első írást (Vincza-írás).

John Dayton (Metals, Minerals, Glazing and Man, 1978) szerint a világ valamennyi fémkorszaka a Kárpát-medence bányáiban és kohóiban kezdődött. Az első termékek akárhol is fordulnak elő, könnyen azonosíthatók a kárpátmedencei fémekkel.
A „Honfoglalás”  ideje körüli köznépi temetők leletei sem turanidokat/tauridokat  - ők inkább az előkelők és harcosok sírjában pihennek – rejtenek, hanem egy alacsonyabb termetű. rövidfejű típust. Amit manapság leginkább kelet-baltinak határoznak meg (régebben ugornak).
A nagy művészek sejtései is zseniálisak lehetnek: Benczúr Gyula ebben a típusban látta a magyart – és, ha elfogadjuk azt az elméletet, hogy a legelső európai magas-kultúra a Kárpát-medencében jött létre, és ez hozta létre a magyar nyelvet is, akkor ez az őstípus (alpid/baltid) már itt meghatározó elemként létezett (bronzkorban 36 %, jelenleg - a kül. meghatározhatatlan/kevert típusokkal együtt kb. ugyanannyi), amikor a kultúrahordozó népcsoport megjelent/megérkezett. Talán ez a csoport a gravetti kultúra képviselője lehetett, avagy itt helyben alakult ki egy különleges mutáció -mindenesetre itt megjelentek.
Alpid/baltid átmeneti forma
Régebbi antropológiai irodalomban divat volt az embertípusokhoz lélektani leírást is passzítani. Nézzük meg hogyan tárgyalták az ugor/ugoros típust - ez lényegében megfelel az általunk tárgyalt ősnép fogalomnak (Doros Gábor írásai alapján).
Keleti alpinid

Az ugor fajta önállóságra vágyó, szabadságimádó, harcias fajta. Első benyomásra zárkózottnak, szenvtelennek tűnik, nem közvetlen természetű. Ha bizalmát megnyerjük, hallgatagsága feloldódik, bizalmatlanságát a legmélyebb barátság válthatja fel. Jó emberismerő, természet- és sport-kedvelő, romantikára hajló. Alaptermészete az egykedvűség. Érzelemvilágának örök szomjúsága a felemelő megnyilvánulások iránt talán inkább a katolicizmus irányában teszi fogékonyabbá.
Kelet-balti típus

Embertársait szereti, irigység, személyeskedés, mások ártalmára törekvés általában távol áll tőle. Megbízható, hűséges, szorgalmas és önzetlen, rendszerető és kötelességteljesítő. A szónoklatnak nem nagy mestere, bár a gondolatok mélységében bárkin túltesz. Munkában hihetetlenül teherbíró és szívós, de sikerekre nem mindig törekszik.
Kelt-balti típus
Az ugor fajta hibájául és lelki hiányosságául elsősorban tűnődő, határozatlan természetét lehet felhozni. Közösségi és egyéni életében sokszor kerékkötője a habozás, amely arra készteti, hogy a gyors döntés és határozott cselekvés helyett a türelmes várakozás, a fejlemények bevárása, a fatalisztikus felfogás és magatartás álláspontjára helyezkedjék. Ezzel magyarázható konzervativizmusa is, amely nem a haladás utáni vágyakozás hiányából következik, hanem a nekilendülés, a nekivágás halogatásából.

Most más.
"A némileg még gyermekszerű megjelenésű, de már gömbölyűfejű, kerekarcú, teljesen szőke (nem vöröshajú) ősfaj, amilyen az igazi magyar alföldi, csallóközi nép, amelyet ma tévesen „keletbalti”nak neveznek, a Csallóköz szigetein keletkezett.-írja Magyar Adorján-Mindig a szebbnek, ügyesebbnek, okosabbnak volt több utóda, mivel a másik nemnek az ilyen tetszett jobban, de erőszak, véres harc nem létezett még. E kiválasztódás a faj folytonos testi és szellemi tökéletesedését hozta létre. Tisztán növényi táplálékkal élő fajként harcot, gyilkolást, húsevést még nem ismert. Mind ezzel szemben a vadászó, húsevő fajoknál a tisztán szerelmi kiválasztódást a harc és erőszak váltotta föl. Náluk nem a szellemileg kiválóbbnak, nem a szebbnek lett több utóda, hanem a durvábbnak, kegyetlenebbnek, a gyilkosnak, aki vetélytársát egyszerűen leütötte."
Csallóközt (a csicsóiakat ) egyébként részletesen felmérte Henkey Gyula. Róla tudni kell, ahogy 2002-ben, 82 éves korában összegezve pályáját is elmondja, 33 ezer magyart mért fel antropológiailag, akik közül 62%-ot tett ki az őslakos eredetűek (ez azt jelenti, hogy felmenőik a török idők előtt is ugyanott laktak) aránya. Az összes (nemcsak őshonos) minta 46,8 %-a volt közép-ázsiai típus – turanid, pamíri, kaszpi, mongoloid (az őslakosoknál ez az átlag 52,2 % volt).


Agglutinia Civilizáció
A csalóközieknél azonban 58,5 % volt ez az arány, 12 %-kal magasabb az országosnál (ennek megfelelően alacsonyabb a finn-ugor jellegű, vagyis uráli, lapponoid, kelet-balti finn-ugor forma, valamint a régi szláv jelleg-együttesek aránya). Azt is tudjuk, hogy Árpád vezér törzsének Csallóközben és tágabb térségében volt a szálláshelye.

Azt azonban nem tudjuk teljes bizonyossággal állítani, de mégis valószínűnek tűnik, hogy Árpád törzsének szállásterülete azért lett itt kijelölve, mert itt a helyben talált, feltehetően a magyar valamilyen ősi változatát beszélő ősnépnek egyfajta centruma lehetett. Ne gondoljunk azonban államszerű képződményre, inkább homogén lakosságú vidékre. Nyilván egy fejedelem azt a területet választja szállásnak, ahol a számára legmegbízhatóbb népek élnek.

Gravetti koponya
Az ősnép folyamatosan a Kárpát-medencéből keleti irányban diffundált, a Tarim-medencéig, gyakorlatilag a Selyemút vonalán. (Másodsorban észak-keleti irányban távoztak, ez a kirajzás vezetne el a finn-ugor nyelvi hasonlóságokhoz, amit Grover Krantz zseniálisan modelezett.) Ezen elmélet alátámasztaná a magyar, ill. Közép-ázsia-i népek közötti nagyfokú (népi) kulturális hasonlóságot (amit M.Naddeo 50 kulturális marker (jelző) alapján veti fel). Az elvándorlók útjuk során egyre több közép-ázsiai, ill. mongoloid jelleget vettek fel – pontosabban fogalmazva hozzájárultak a turanid embertani típus kialakításához, vélhetően nyelvcsere is történt (valamilyen török nyelvre), de őseik emlékezetét, egykori őshazájuk képét megőrizték, ill. legvalószínűbb, hogy folyamatos kapcsolatban maradtak vele.
Eredeti (ma leginkább a magyarhoz hasonlítható) nyelvük  a Kárpát-medencében azonban fennmaradt. Az elvándoroltak több etnikum képében az idők folyamán vissza is tértek a Kárpát-medencébe. Ezt támasztja alá, hogy a magyar kétségtelenül ősnyelv, tehát annyira ősi, teljesen kifejlett és nyelvi szinten tökéletes, amit nehéz lenne (mint létrehozótól) egy pásztornemzetről feltételezni. A magyar szó-gyökökön alapuló nyelvi rendszer egy teljesen ősi struktúrára utal, hogyan tudták volna azt – akár lóháton élve a vadászok, vagy pásztorok, vagy gyűjtögetők létrehozni?

Másrészt vizsgálandó, hogy a magyarok turanid embertani jellegének finomodottsága, egészen szubtilis formája hogyan magyarázható. Persze magyarázat az is, hogy a keletről történt betörések emberanyaga itt helyben felhígult europidekkel.  Azonban erősebbnek tűnő magyarázat, hogy a kelet felé kitörő ősnép konglomerátum vándorlása során egyre jobban felhígult mongoloid elemekkel, majd visszafordulva az az ős-kibocsátó maradvány-néppel már kétszeresen finomított europid-mongoloid konstellációt hozott létre.
Voltaképpen tehát arról lehet szó, hogy egységes kultúrájú ősnép lakta nemcsak a Kárpát-medencét, hanem az egész Kelet-Mediterrániumot, KisÁzsiát, valamint a Termékeny Félhold vidékeit (utalva itt Gordon Childe-ra). De voltaképpen mi bizonyítja, hogy e civilizáción belül a kultúra északról délre terjedt? Erre vonatkozóan néhány régészeti hipotézisen kívül sajnos kevés kézzelfogható bizonyíték van. (A nem kézzelfoghatóak szerint a kultúra bölcsője valamilyen északi vidék kell, hogy legyen...)
Ásatag lelet és művészi elképzelés ugyanarról
Ami valamennyire ismert, az az, hogy ezen ősnép által belakott vidékeket meghódították, kulturálisan alávetették. Akik ezt tették Európában az indó-európaiak voltak. Furcsa módon azonban a Kárpát-medence az indo-európai mindent elöntő hullám első meneteiből kimaradt. Ennek kell, hogy legyen racionális magyarázata, ilyen lehet pld., hogy: nyilván a Kárpát-medence lehetett az egykori ősnép magterülete, ezért itt az ellenállás szívósabb és végsőkig kitartó lehetett.  


M. Naddeo térképe a visszafordulásról
Az első (és szinte mindent elsöprő) indo-európai hullámot azonban újabbak követték. Kb. Kr. e. 500 körül a Kárpát-medence térségében a kelták nyomása olyannyira megnőtt, hogy az itt lakó ősnép nagy rész elmenekült, bár egyes hipotézisek szerint Észak-Kelet-Magyarország +a Kárpátok környező területei nem is lettek kiürítve (e területekre vonatkozóan azt is meg lehet kockáztatni, hogy itt folyamatosan fennmaradt az ősműveltség) - /Cser Ferenc írásai alapján/.



Befejezésül Botos Lászlótól: "tankönyveink szerint a római korban Pannónia területén sztyeppei állapotok voltak. Ezzel szemben kitudódott, hogy Rómának éppen Pannónia gabonája, bora és ásványai kellettek. Ammianus Marcellinus és Edward Gibbon történészek szerint a világ akkori legnagyobb hadserege 44 évi harc árán tudta Pannóniát leigázni.  A kérdés nyilvánvaló, hogy egy lakatlan terület “sztyeppei állapota”, hogyan tudott 44 évig ellenállni a római légiónak? Az is nagyon elgondolkodtató, hogy halban, vadban gazdag, kitűnő éghajlatú, a Kárpátoktól jó védelmet nyújtó területet, miért nem foglalták el az indo-európai népek és miért húzódtak, sokkal szerényebb és kevesebb védelmet nyújtó jóval hidegebb területekre?”

_______________________________________________________________
Magyarságunknak – a fenti koncepció szerint - három fő alkotóeleme lehetett:
·         helybenlakó őshonos nép (nagy valószínűséggel ők beszélték a magyart),
·         turanid és pamíri (sztyeppi ővezet általános komponense),
·         közel-keleti/mezopotámiai (hettita, taurid, pontuszi).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése